Ezeregyéjszaka meséi - Marokkó

Kategória: ,

Fűszerillat, kígyóbűvölők, tradicionális ruhákba öltözött vízárusok, végeláthatatlan embersereg, lovaskocsi, golfpályák, óceán, kultúra, hagyomány és még megannyi lenyűgöző dolog vár arra, aki ellátogat Észak-Afrika csücskébe, Marokkóba.

 

Majdnem 5 órás repülőút után megérkeztünk a Marrakech-Menara repülőtérre, ahol szinte még érezni a festék illatát, pedig a légi kikötőt már majdnem 10 évvel ezelőtt, még 2008-ban újították fel. A repülőtér a modern marokkói építészetet tükrözi formáival. A turisták könnyen elérhetik a csupán 6 kilométerre található belvárost busszal vagy taxival is.

A hosszú repülőút után a vacsora keretén belül már meg is kóstolhattunk egy helyi specialitást, a tazsinban készült marhahúst. A tazsin, a marokkói konyha tradicionális edénye, melynek különlegessége, hogy az étel se nem fő, se nem sül benne, inkább párolódik. Mivel lassan, gőzben készül, megőrzi a vitamintartalma javát, és az aromák sem vesznek el.

A színek városa

Marrakech városában sétálva az ember úgy érzi magát mintha az Ezeregyéjszaka meséibe csöppent volna; hatalmas tömeg hömpölyög a szűk utcákon, az utakon a modern autók mellett elférnek a lovaskocsik, a szamarak, a robogók és a kerékpárok is. A város medinájában, azaz óvárosában található a város egyik nevezetes helyszíne, a Jamaa el Fna tér. Beérvén a térre megcsapja orrunkat a keleti fűszerek és a narancsok illata. Kezünkben egy frissen facsart narancslével meg is kezdhetjük a tér felfedezését. Érdemes végig nézni az árusokat, akiknél jó minőségű termékek kaphatók jutányos áron. A téren található a souq, Marokkó egyik legnagyobb piaca. Ha már megunjuk a vásárlást, akkor sem kell messze mennünk, hiszen a téren kígyóbűvölők, varázslók és akrobaták szórakoztatják a vendégeket, akik szívesen fotózkodnak a turistákkal és még a kígyókat is a közelünkbe csalogatják, ha elég bátrak vagyunk hozzá.

A térrel szemben magasodik a Koutoubia mecset minaretje, mely a város leghíresebb szimbóluma. Hagyományos Almohad (egykori berber uralkodódinasztia volt) stílusban épült, tetején négy réz földgömb látható. A 77 méter magas épület nem a legmagasabb, de a helyi rendeletnek köszönhetően semmilyen más épület nem magasodhat a pálmafák fölé.

Ha körbejártuk a főteret, mindenképp érdemes ellátogatni Marrakech legújabb, ebben az évben nyílt „VI Mohhamed, the civilization of water in Morocco” múzeumába, ahol a víz értékéről, a vízgazdálkodásról és a jövő kihívásairól láthatunk lenyűgöző dokumentumfilmeket és kiállításokat.

Nyugati szemmel kicsit furcsa lehet, a víz ilyen mélységű tisztelete, de az arab ország sokszor nézett már szembe a vízhiánnyal, amely óriási károkat okozott az ott élőknek. A lelkes tárlatvezető többször is hangsúlyozta a kulcsmondatot, mely szerint a víz az maga az élet.

A városnézés során ellátogattunk a Jardin Majorelle kertbe is. A fűvészkertet Jacques Majorelle (1886-1962) francia festőművész hozta létre 40 év alatt és a világhírű divattervező, Yves Saint Laurent 1980-ban megvásárolta, mert a kertet szállodává akarták átalakítaniEzután utunk a közelben lévő Bahia Palace-ba vezetett, amely Marrakech egyik leglátogatottabb történelmi jelentőségű látnivalója. Nagy terek, látványos fal faragások, rengeteg mozaikkal kirakott felület és aprólékosan kidolgozott mennyezet várja az oda látogatókat. Az épületet riadnak is nevezik, amely tradicionális marokkói főúri házat jelent. A több száz éves házak általában 2-3 szintesek középen belső kerttel. A ház körbejárható és minden szobája a belső átriumos kertre néz. A mozaikkal kirakott kertben narancsfák között középen szökőkút áll. A házban a nyári forróságban is kellemes a hőmérséklet, ezért az ott lakók napokat töltenek el itt.

Miután bebarangoltuk a város labirintusait és megnéztünk néhány nevezetességet, igyunk egy csésze forró menta teát, miközben a város lüktető forgatagát figyeljük.

Marrakech az ország harmadik legnagyobb városa és egyike a királyvárosoknak. A legjellegzetesebb berber városnak tartják. A város színe vörösessárga, a vert agyagtól, ezért a legtöbb épület ilyen színben pompázik.

Fatima néni és a vízi étterem

Kiváló lehetőség a túra szerelmeseinek, a várostól kevesebb mint egy órás autóútra lévő Ourika völgy, ahonnan elérhető az Ourika vízesés is, mely körbeölelve az Atlasz-hegységgel csodálatos panorámát kínál. A völgyben sétálva éttermeket, helyi portrékákat találunk.Roppant leleményes találmány az egyszerűen „vízi étteremnek” nevezett vendéglátóegységek, melyekben az asztalok és a székek szimplán a folyómederben állnak. Idegenvezetőnktől tudtuk meg, hogy a helyiek így küzdenek a nyaranta 40-45 fokos hőmérséklettel, mivel a közelben nincs tengerpart.

Szintén a völgyben megvendégelt minket Fatima néni is, kinek segítségével bepillantást nyerhettünk egy tradicionális berber házba. A ház természetesen a régi időket idézi, szerény bútorzat és felszerelés található benne, de annál nagyobb vendégszeretettel fogadják az arra utazókat. A berberek Marokkó területén több ezer évvel ezelőtt telepedtek le, és egykor ők tartottak a kezükben minden területet Marokkó és Egyiptom között.Egyenesen az óceánhoz

Rendkívül finom homok és kristálytiszta víz fogadott bennünket, mikor több órás buszos út után megérkeztük Agadirba, Marokkó üdülővárosába. Idei év októberétől heti kétszer repül közvetlen járat Budapest és a kikötőváros között. A hőmérséklet még november közepén is kellemes, olykor megközelíti a harminc fokot is, így igazi felüdülés az otthoni mínuszok elől ide utazni.

Ahogy az üdülővárosoknál lenni szokott, az est folyamán megtelnek a parti sétányok járókelőkkel és árusokkal, szó szerint életre kel a város. A sétányon számtalan étterem várja a turistákat, erős a francia konyha hatása, ezért sok francia étteremmel találkozhatnak a gasztronómia kedvelői.

Egy este a sivatagban

Ha Marokkóba látogatunk ne hagyjuk ki a tevegelést a sivatagban, mert ez tényleg olyan bakancslistás program, amiért megéri leküzdeni a félelmünket. Agadirból utunk Merzouga településére vezetett, ahonnan indult a túránk. A Szahara homokja olyan, mintha egy selyem szőnyegen járnánk.

Átkelni a dűnéken egyszerre félelmetes és izgalmas. A sivatag végtelenje pedig leírhatatlan nyugalommal tölti el az embert. Kevesebb mint egy órás tevegelés után megálltunk egy dombon, hogy megcsodáljuk a naplementét.

A lenyugvó nap vérvörös színben tündökölt és lassan átadta helyét a fénylő csillagoknak, melyek úgy ragyogtak a koromfekete égbolton, mint a gyémántok.

Akik bírják a hideget, azok mosdóval és zuhanyszóval is felszerelt, összkomfortos sátrakban tölthették az éjszakát. A bevállalós vendégeknek azért ajánlott felkészülni az esti 3-5 fokra, ezért melegruházatot mindenképpen hozzanak magukkal. A sivatagi kalandunk után ellátogattunk Ouarzazate városába is, melyet a helyiek csak a „sivatag kapujának” neveznek. A városban található híres filmstúdió olyan mozifilmeknek adott helyszínt, mint a Gladiátor, a Múmia és a Trónok harca filmsorozat.

A város közelében felmentünk Észak-Afrika legmagasabb hegyi hágójára is, a 2260 méter magas Tichkára. A hegyi átkelő Marrakesh-Safi délkeleti részét köti össze Ouarzazate városával a High Atlas hegyeken keresztül.

Vissza a hírekhez